KILENC

Wedge hangosan felnevetett, s azzal áltatta magát, hogy azért, mert idegesnek érzi magát, nem pedig azért, mert valóban az is. Ő, két Halálcsillag elpusztítója, a Coruscant tiszteletre méltó felszabadítója, a legrettegettebb repülőosztag hős parancsnoka itt áll Wessiri ajtaja előtt, és ideges. Ereiben a pletykák szerint olyan jeges víz áramlik, amilyen a sarki jégsapkák alatt sem, most mégis a torkát köszörülve tétovázik, hogy megnyomja-e a berregőt.

Az osztag főhadiszállásáról idefelé jövet azon győzködte magát, hogy nem fogja randevúra hívni. Az elmúlt egy órát Erisi Dlarittel töltötte, aki Zsinj bactaraktárának lerohanása után a vratix terrorista holléte felől érdeklődött. Újra és újra el kellett neki mondania, hogy semmit nem tud a thyferrai lakosokról, de megígérte neki, hogy kérdést továbbítja Cracken tábornoknak. Ennél többet valóban nem tehet érte, de Erisi ennyivel mégsem akarta beérni.

A vita igen fárasztó volt. Voltak pillanatok, amikor arra gondolt, egyszerűen kitessékeli az irodájából. Mindenesetre kifejtette neki, hogy személy szerint ő azért aggódik a vratix sorsa miatt, mert megítélése szerint a terrorista potenciális hazárdjátékos, és mindenkit átver, akivel csak kapcsolatba kerül. Arra gondolt, hogy Erisi magatartása a zavarodottságából fakad, amiért nem tudta megmenteni Corran életét. A terrorista iránti aggodalmával talán más tragédiát is meg akar előzni, vagy csak ellensúlyozni kívánja, hogy nem vehetett részt a Corran-akcióban. Wedge a szándékát nemesnek ítélte, a végrehajtás módját azonban fárasztónak találta. Corran halála és a coruscantiak nyomorúsága az osztag többi tagját is kiborította, és ezt a helyzetet Erisi erőszakossága csak nehezítette.

Corran halála mélységesen megrázta Iellát. Együtt szolgált vele a Koréliai Biztonsági Erőknél, és vele egy időben szökött meg onnan, hogy a Coruscantra jöjjön, ahol csatlakozott a Lázadók földalatti szervezetéhez. Boldog pillanat volt, amikor újra találkozott Corrannal. Wedge a saját szemével tapasztalhatta, milyen jól kiegészítik egymást, és ketten együtt valóságos teamet tudtak alkotni.

Azon tulajdonságai, melyek segítségével Corran társává válhatott, Wedge számára is vonzóak voltak. Alapos volt és határozott, ugyanakkor jó adag humor is szorult belé, s makacsul ragaszkodott a barátaihoz meg az igazsághoz. Sajnos a lojalitása buzgóságba csapott át, amikor Tycho Celchu elleni bizonyítékokat kellett felkutatnia, és bár mindezt a legnagyobb nyíltsággal tette, nem lepleződött le, mert hibátlanul végezte a feladatot.

Megnyomta a berregő gombját, majd meghúzogatta zubbonyának ujját. Nem fogom meghívni. Csak mint barát jöttem, hogy meglátogassam. Wedge megrázta a fejét. A szülei halála óta eltelt tíz évben, mialatt a Lázadókat szolgálta, vajmi kevés ideje maradt a romantikus kapcsolatokra. Persze a Lázadók között számos nővel hozta össze a sors, de nem talált magának olyasvalakit, aki egyedüli partnere lehetett volna, ahogyan Han Solónak és Tycho Celchunek sikerült. Nem tudta megmagyarázni, miért nem, és nem is nagyon foglalkoztatta a dolog. A Lázadók élete, a feladatok jellege értelmetlenné tette a hosszú távú kapcsolatokat, mert váratlan esemény bekövetkezésekor a fájdalom is nagyobb egy ilyen kapcsolat esetében.

Látta Leiát azután, hogy Solót szénbe fagyasztották. Szinte a meggondolatlanságig is elment, hogy kiszabadítsa a szerelmét. Wedge elnevette magát. Aki Jabba palotájába merészkedik, az nem meggondolatlan, az megszállott. Miközben irigyelte Han boldogságát, rettegett a fájdalomtól, amit Leia átélt.

A lakosztály ajtaja kinyílt, és Iella mosolyát látva Wedge nyugtalansága egyszeriben enyhült.

- Wedge. Ez ám a meglepetés.

- Remélem, kellemes meglepetés. - Wedge lenézett a kezére, majd megint a barna szemekre szegezte a tekintetét. - Ideszólhattam volna, mielőtt elindulok, de enni is akartam valamit, és hát... utálok egyedül ebédelni...

A barna hajú nő még szélesebben elmosolyodott, azután ajkai körül eltűnt a mosoly okozta ránc.

- Talán jobb volna, ha bejönnél. - Hátat fordított Wedge-nek, aki követte őt a szűk folyosón egy szerény szalonba. Az ajtó automatikusan becsukódott mögöttük, ezzel kiiktatva a legerősebb fényforrást. A szoba félhomályba burkolózott.

A sarokban, a fotelban ülő férfit mintha árnyakból szőtték volna. Csontos, zömök férfi volt, a válla keményen dudorodott a pilótaöltözék alól. Jobbára kopasz fején még látszott néhány fehér és fekete hajtincs, de már nem tudta elrejteni koponyájának formáját. Ha nem égett volna valamiféle tűz a szemében, Wedge azt hiszi, egy, a Coruscant legmélyebb odújából előbújt, aszott munkással van dolga.

Iella karba fonta a kezét a mellén.

- Antilles parancsnok, ez itt Diri Wessiri. A férjem.

A férje! Wedge úgy leplezte zavarát, hogy előrelépett, és kezet nyújtott a férfinak.

- Megtisztel, uram.

Diri előrehajolt, és hosszú ujjú kezével megszorította Wedge kezét. Erő volt a szorításban, de hamar elernyedt.

- Én vagyok megtisztelve, parancsnok. Önök dicsőséget hoztak a világukra és koréliai bajtársaikra.

- Nem a dicsőség a célunk, uram.

- A legkevésbé sem...- mosolygott a férfi, és az ölébe ejtette a kezét. - Bocsásson meg, parancsnok! Szívesen elegyednék beszélgetésbe magával, de most túl fáradt vagyok.

- Megértem.

Iella a férje mellé lépett, és kezét a vállára tette.

- Diricet egy évvel ezelőtt elkapták a birodalmiak. Kihallgatták, megtörték a személyiségét, és börtönbe vetették. Hat hónappal ezelőtt létrehoztak egy biológiai kutatóbázist, és Diricet odavitték kényszermunkára.

Csak embereket alkalmaztak, mert ott állították elő a Krytos-vírust. - Megszorította férje vállát. - Cracken emberei karanténba zárták és kihallgatták. Csak annyit tudtam róla, hogy jól van. Négy órával ezelőtt pedig idehozták.

- Akkor talán megyek is, magatokra hagylak benneteket.

- Nem. - A férfi felemelte a kezét, és erőtlenül megveregette Ielláét. - Éppen elég ideig voltam birodalmiak és rabszolgák között. A normális emberek jelenléte segít visszailleszkednem.

Wedge zavartan köhintett.

- Nem hinném, hogy az én életemet normálisnak találná.

- Sem az enyémet - nevetett fel Iella.

- Még szerencse. A normálist lehet, hogy unalmasnak találnám. - Diric felemelte a fejét, és Wedge szemébe nézett. - Biztosíthatom, parancsnok, bármi is történt ön és a feleségem között, nem neheztelek miatta. Én egy éve halottnak számítok. Noha ez idő alatt arról álmodtam, hogy egyszer visszatérek az életbe, nem táplálok rosszindulatot senki iránt, aki élt, amíg én halott voltam.

Wedge feltartotta a kezét.

- Én nem is szolgáltattam rá jogcímet.

- A fogságban azzal ugrattuk egymást, hogy jogcímet majd akkor találunk, ha ismét embernek számítunk. Ez eszembe juttatja, hogy megint férfi vagyok. És nem érdekelnek a profán részletek.

- Nincsenek is. Én csak Wedge vagyok. Semmi olyat nem tettem, amivel rászolgálhattam volna a neheztelésére. Azonkívül Iella intelligens, valóságos csoda vele dolgozni, öröm a társasága, és mindenekelőtt hű a barátaihoz. Az igazat megvallva olyan asszony, aki mellett szívesen megöregednék. Ennek azonban egy oka van: az ön felesége. A hűsége pedig nem lehet kérdés tárgya. Ön kétségtelenül az egyik legszerencsésebb férfi ezen a bolygón.

Miközben ezt mondta, a gondolatai elkalandoztak, s arra gondolt, mi történne most, ha Diric nem kerül elő? Mindaz, amin keresztülment, ott tükröződik a szemében, még ha a szavai titkolni is igyekeznek. Romantikus énje azt mondatja vele, milyen szép is lett volna ez a kapcsolat, ám pragmatikus énje rádöbbentette, hogy előbb vagy utóbb szétesett volna a kapcsolatuk. Iella Diricet választotta, ő jelentette számára a menedéket. Nem érdekes, mit tartogat számára az élet, Diric mindig ott lesz mellette, hogy osztozzon az örömében, és vigasztalja, ha arra van szükség. Wedge rájött, hogy ő nem tudná mindezt megadni neki. Lehet, hogy sokáig elhúzódna a kapcsolatuk, és le tudnák győzni a nehézségeket, de Wedge tudta, sosem válhat belőle olyan tökéletes férj, mint amilyen Diric.

Egy nap majd találok valakit. Elmosolyodott. Majd amikor már letelepedhetek.

Diric viszonozta Wedge mosolyát, és fejét a fotel támlájának támasztotta.

- Örülök neki, hogy Iellának ilyen tiszteletreméltó barátai vannak, Wedge. Valóban szerencsésnek mondhatom magam.

- És fogadok, a szabadság is boldoggá tette.

- Boldoggá? Igen, bár a fogság nem volt annyira kegyetlen, mint az ember gondolná. A testünket kontrollálták, nem az agyunkat. - Diric lassan megvonta a vállát, mintha ez is nehezére esett volna. - Tudtam, egy nap kiszabadulok.

- Ezt mondta Tycho is.

- Ki?

Iella lepillantott a férjére.

- Az, aki megölte Corrant.

- Az, akit bíróság elé állítanak Corran meggyilkolása miatt - helyesbítette Wedge. - Az ön felesége is az ügyészségnek dolgozik.

- Pontosabban azon, hogy kiderüljön az igazság - jegyezte meg Iella Wedge-re pillantva. - Éppen elég bizonyíték van ellene, hogy bíróság elé állítsuk és elítéljük.

- Vagy annak alapján, amit eddig sikerült bizonyítanotok, felmentsétek. - Wedge felemelte a kezét. - De nem erről volt szándékomban vitatkozni, amikor idejöttem.

Diric összevonta bozontos szemöldökét.

- Úgy véli, Tycho ártatlan?

- Tudom, hogy az. Tycho Celchu éppen úgy a Birodalom áldozata, ahogyan ön.

Iella megszorította Diric kezét.

- Tychót egyszer elkapták a birodalmiak. Feltételezett eltűnése óta nekik dolgozott, de Wedge elmondhatja neked, hogyan csalták csapdába.

Diric Iellára pillantott.

- És te tudod, hogy Wedge téved?

Iella gyors reakciója abbamaradt, egy percig nyitva maradt a szája. Pillantását Wedge-re emelte, majd azt mondta:

- Sok olyan bizonyítékot találtunk, ami arra utal, hogy Tycho a Birodalom egyik legaktívabb ügynöke volt.

- De hiányosak a bizonyítékaitok - mosolyodott el Wedge lassan. - Minden, ami ellene szól, hozzáférhető, a mellette szóló bizonyítékok azonban eltűntek. Csak egyvalaki képes arra, hogy amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elvegye: a Birodalom.

Diric kiszabadította kezét lelláéból, és ujjhegyét egymáshoz illesztve a térdére támasztotta a könyökét.

- Ez a Tycho nem lehet akárki, ha ön ennyire a védelmébe veszi.

- Ugyanazt érzem Tycho iránt, amit Iella Corran iránt.

- Ezért jutottunk mi ketten zsákutcába.

- Igen, valóban. Mégis, ez a Celchu kapitány érdekes egyéniség lehet.

Diric megjegyzésére Iella kihúzta magát. - Ezt hogy érted, Diric?

- Mi a probléma? - vonta fel a szemöldökét Wedge.

Iella hangjába harag költözött.

- Mindenbe beleártja magát.

Az öregember szárazon felnevetett, de kísérlete köhögésbe fulladt.

- Beleártom, csak nem? Tudja, Wedge, már csak az a kedvtelésem maradt, hogy elragadó embereket keresgélek magam körül. És megpróbálom megérteni őket. És ha sikerül, megosztom másokkal.

Iella a homlokát ráncolta.

- A Korélián az egyik vádlottat tartotta elbűvölőnek. Meg is mondta neki, és fel is mentette. - És ártatlan volt?

Diric ünnepélyesen bólintott.

- Folyton utánam meg Corran után érdeklődött, és kíváncsiságával arra kényszerített, hogy a nyomozás keretein túl is vizsgálódjunk. Erőszakos volt, de végül megtaláltuk az igazi bűnösöket.

Iella a férjére pillantott.

- Az egy másik eset volt, és nem a Coruscanton történt, s te sem voltál olyan gyenge, mint egy ewok kölyök. Most pihenned kell!

- Fogok is, drágám.

Wedge elmosolyodott, mert Diric megjegyzéséből sok mindent kihallott. Valószínűleg Iella is tudta már, hogy semmilyen háziőrizet nem fogja visszatartani Diricet attól, hogy találkozzon Tychóval. Diric biztos lehet abban, hogy Iella nem enged szabad utat bosszúvágyának, amíg meg nem tudja, valójában mi is történt.

- A hobbi segít az embernek visszanyerni az erejét.

- Hobbi, hát persze.

- Diric hobbija az én rémálmom lesz - rázta a fejét Iella. - Antilles, nem valami ebédről beszéltél, amikor idejöttél?

- De igen - válaszolta Wedge, és feltartotta hüvelykujját. - Úgy harminc szinttel alattunk van egy ithonai büfé, állítólag vannak egzotikus zöldségeik... - Elhallgatott, mert a mandzsettájára tűzött komlink jelzett. - Várj egy percet! - Kiszabadította a komot, és bekapcsolta. - Antilles vagyok, mondja.

- Wedge, itt Mirax.

- Végre felébredtél? - Wedge Iella felé intett - Mirax az.

- Kérdezd meg, nem akar-e csatlakozni hozzánk?

- Megkérdezem. Iella lakásában vagyok, azt szeretné tudni...

- Hallottam, de majd máskor. - Mirax hangja elkomorodott. - Baj van, Wedge. A Skate-en vagyok, és jó volna, ha idejönnél. Egyedül.

Wedge a homlokát ráncolta. Zsinj pilótái nyilván megelégelték az őrizetbevételt.

- Mi a baj? Utánad eredtek és megtámadtak?

- Nem, nem arról van szó. Azzal meg tudnék birkózni - Mirax felsóhajtott. - Nézd, ugye tudsz róla, hogy olykor szerzek néhány ritka darabot a helybéliektől?

- Ja.

- Nos, az állomáson is szereztem valamit, amitől ha nem szabadulunk meg egyhamar, visszajönnek a rossz fiúk, és ők építik tovább az új Köztársaság jövőjét.